Lehetek én is

Fásultan vár, végtelen sorban áll én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol, én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél — ahogy te is kerestél — én vagyok.
Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
és elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem te vagy a hősöm kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel–tudom, érzed:
Lehetnél te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve — eddig még soha nem tapasztalt mértékben -
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe.
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad. Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én bíztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom,hogy jöhetsz még te is a fénnyel,és lehetek én is az az egy.
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve — eddig még soha nem tapasztalt mértékben -
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe.
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve — eddig még soha nem tapasztalt mértékben -
folyton csak érez,s a tiéddel dobban,
kivérzik lassan itt ebben a dalban.
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy.