1 Meaning
Add Yours
Follow
Share
Q&A
Az Ősanya Szól Ivadékaihoz Lyrics
Az Ősanya szól ivadékaihoz
Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-lengő fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.
Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.
Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntő sűrű ködben,
Hol görcs kérgekből pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben
A legvégső, feloldó, korom éj.
A medve-ős
Az elmaradt násszal szívében,
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.
A hyperboreus az éjben
Bundafejtő kést élesít,
Dalolja medve őseit
S megöli gyermeki-serényen.
Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott bőrén.
Az angyalon szikráz a dér,
Így várja, gyúl-e felszökő fény,
Talán egy rovar szárnyfedőjén.
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-lengő fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntő sűrű ködben,
Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben
A legvégső, feloldó, korom éj.
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.
Bundafejtő kést élesít,
Dalolja medve őseit
S megöli gyermeki-serényen.
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott bőrén.
Így várja, gyúl-e felszökő fény,
Talán egy rovar szárnyfedőjén.
Song Info
Submitted by
azkm On Jan 19, 2011
More Thy Catafalque
Mirkwood Sonnet
These are the Clouds
Deathless Souls Roam
Panta Rhei
Októberi kép
Add your song meanings, interpretations, facts, memories & more to the community.
~Rough translation for your pleasure. Original poems of Weöres Sándor.~
Foremother speaks to her descendants
Let it be silence and dusk on your path, Let [the] shadow-bonnet kiss your graves, Behind the further-swaying lights, Let your paths bring you back in the complete darkness.
Lamp touches lamp on the table, Rampant light-trellises melt into eachother. Yet, a contour of shadow buckle among them, Where the blind-seer bug slips through.
In streams, thousands of my stubborn children, Those dishonoured, eat and drink like in the dense fog pouring mud in the air,
Where from warty barks the danger blinks, Until in fog-tearing agile circles, the final, solvent, soot-coloured night finds you.
The bear-ancestor
With failed nuptial in his heart, In the depths, where monkey-shadow screams, One of my angelic-selves was searching for the bear's wise steps.
The hyperborean in the night Sharpens his skinning knife, Sings about his bear-ancestors and kills them children-like-diligently.
His big soul lives in peace, in eternal winter with his kin, they are warming on his skin.
The frost sparkles on the angel, He waits like this for a bit of light to flicker maybe on an insect's wing cover.